2. Fejezet "Louis megtennéd?"

*Louis szemszöge*
Amíg a húgom megfürdött, én elraktam a srác cuccait egy táskába. Majd kivittem a kocsimba a táskát.
- A göndör cucca?- érdeklődött Valery, amint kitántorgott a fürdőből, és eljutott a szobájáig.
- Kibasztam.
- Oh.. rendben, na takarodó, fel kell öltöznöm!
- Nem mintha nézni akartalak volna közben..- fintorogtam, majd kicsoszogtam a szobából.
Leültem a TV elé újfent. Megnéztem minden szart, majd este 6 lett. Gondoltam itt az alkalom.
- Lelépek!- szóltam Valerynek.
- Hova, hova?
- A parkba, nah pá!- intettem, majd kimentem és beültem a kocsimba.
Megtaláltam a házat. Szép volt. És belülről még nem is láttam. Csengettem.
- Oh.. Helló.. Louis.- mondta Harry, majd beengedett.
- Helló.- köszöntem.
- Köszönöm.!- köszönte meg "kedvességességem", majd átvette a cuccait.
- Van mit!- jegyeztem meg.- Öhm.. szabad tudnom, hogy mit mondtál tegnap a húgomnak, amire azt mondtad, hogy túl sokat tud?
- Nem.- válaszolt egyszerűen.
- Miért?
- Mert ez egy bizalmas dolog..
- Gyerünk!
- "Királyfi vagyok".- mutatott idézőjelet ujjaival.
- Komolyan? Nah és?
- Valószínűleg ezért feküdt le velem a húgod.
- Nah és?- ismételtem a kérdésem.
- Hát semmi.. csak hát.. nah jó elegem van.. még csak néhány napja vagyok 18 máris házasodnom kell! Érted?! Én nem akarok megházasodni.! Még fiatal vagyok! Legalábbis a házassághoz mindenképp! Nem akarom.. nem akarom, hogy a szüleim eldöntsék helyettem ezt az egészet.! Ha nem találok magamnak "párt" akkor majd ők kijelölnek egyet.. meg a nagy faszt!- kelt ki magából Harry.
- Jólvan Harry, csak nyugi!- nyugtattam.
- És a legrosszabb, hogy..
- Hogy?
- Áhh minek titkoljam.. meleg vagyok! Egy buzi, köcsög.. az vagyok.. de mi a picsáért?- kezdett már majdnem bőgni.
- Harry, nyugalom! Állj már el!- mentem hozzá közelebb.
- Miért?-tette fel magának a költői kérdést.- Ha ezt megtudják a szüleim kitagadnak.. meg amúgy is.. ők egy csajt fognak nekem kijelölni.. én nem akarom ezt az egészet! Elegem van!- borult ki teljesen.
Nem tudtam mit mondhatnék neki. Ilyen esetben jól esik, ha valaki azt mondja "Nyugi! Én is meleg vagyok!"? Nem nagyon hiszem. Olyan tehetetlen vagyok, ő meg olyan "gyámoltalan". Ki van borulva, én meg még megvigasztalni sem tudom. "Gyökér Louis, gyökér Louis!"~ mondogattam magamban.
- Te nem lennél teljesen kiakadva, ha rájönnél, hogy meleg vagy?- kérdezte.
- Hát öhmm.. izé.. mi olyan rossz abban?
- Ezt, hogy érted..?- nézett furán.- Minden! Egy buzi, köcsög, gyökér vagyok! Utálom magam!
- Ne beszélj így magadról! Figyelj Harry, nem tök mindegy melyik nemet szereted? Ha te egy srácot akarsz hitvesednek, akkor egy srácot választasz hitvesednek! Ez csak rajtad múlik, Harry! Mondd meg a szüleidnek, hogy meleg vagy! Mondd meg, hogy nem akarsz házasodni! Vagy ha igen, akkor csak egy sráccal, és nem egy csajjal! Szállj szembe velük! Különben örökre megkeserítik az életed!
- Mi értelme van velük szembeszállni, ha úgysem nyerhetek? Egyedül nem!
- Én segíthetek ha akarod..
- Megtennéd..? Igazán? Lehet ez most nem fog tetszeni, és nem is kell részt venned benne, ha nem akarod, csak válaszolj.! Eljátszanád a azt a srácot akibe szerelmes lettem? Eljátszanád, hogy szerelmes vagy belém? Louis, megtennéd?

1. Fejezet "Őőő.. te ki vagy?"

*Louis szemszöge*
Nekünk démonoknak, nincs feladatunk. Mégis mindig csinálunk valamit, kivéve ha nem csinálunk semmit. A húgommal a TV előtt ültünk, és az agysejtjeinket fárasztottuk.

- Nem megyünk el ma este bulizni?- érdeklődött Valery.

- Nem..

- Most komolyan attól félsz, hogy majd megint minden csaj rád akar mászni, és te meg undorodsz tőlük?

- Aha.. de még jobban utálom amikor rád nyáladzanak a srácok.. fújj.

- Kössz, én viszont szeretem amikor nyáladzanak rám!

- Jó, akkor menj egyedül..

- Rendben.- mondta, majd a szobájába indult készülődni.

Mikor visszaért, kevesebb ruha volt rajta mint amiben készülődni ment.

- Van nálad óvszer?- kérdeztem.

- Azt nem a pasi dolga hozni?

- De.. de te is vigyél!- figyelmeztettem.

- Oké.- rántotta meg a vállát, majd visszament a szobájába.

Még mindig nekem kell vigyáznom rá. Bah.

- Nah? Megpakoltad magad?- kérdeztem.

- De meg ám! Nah csáó!- mondta, majd kiment.

5 óra van, de ő már bulizni ment. Ez már sok.. egy drogos kurva lesz belőle, ha így folytatja. Én meg itthon unatkozom. Csinálom a semmit.. Nem hiszem el.. én vagyok az egyetlen meleg démon? Ugh. Remélem nem..
Még 2 órán keresztül ültem a TV előtt és nem csináltam semmit. Majd 7 órakor meguntam, hogy bármi is történjen velem.. tegnap éjszaka úgyis buliztam, úgyhogy lefekszem, most aludni.

*Valery szemszöge*
Ez a buli nagyon izgalmas, viszont még nem találtam egyetlen olyan pasit sem aki megfelelő lett volna egy baszásra, vagy több menetre. Hát igen, azért vannak elvárásaim. Ohh nee.. egy dögös vámpír srác. Most mit csináljak? Nem szabadna még csak a közelébe se mennem. Most ő indult meg felém. Én pedig odavagyok a vámpírokért. Ezt nem lesz egyszerű, kibírni.
- Szia!- mosolygott.
- Szia.
- Mizujs? Miért vagy itt?
- És te?- próbáltam nem rá nézni.
- Hosszú.. ki akarom ütni magam.. elegem van mindenből.!
- Miért?- lepődtem meg, és fordultam felé.
- Tényleg hosszú.. és csak elrontanám az estéd..- mosolygott erőltetetten
- Hosszú még az este. Nekem pedig tengernyi időm van. Mesélj!- biztattam.
- Nemrég lettem 18. És kötelességem megházasodni..
- Miért lenne kötelességed?
- Őőő.. hát.. izé.. én egy királyfi vagyok..
- Hogy mi?- esett le az állam.
- Az anyám a királynő, az apám a király.. a vámpíroknál.
- Igazán?- húztam félmosolyra a szám.
- Jah.- hajtotta le a fejét.
- Akkor tudod mit? Üssük ki magunkat együtt!
- Rendben.. de neked mi okod van rá?
- Mindig van minimum 1 dolog az életemben, ami miatt érdemes kiütni magam..- válaszoltam egyszerűen.
- Hát.. oké. Akkor igyunk. Mivel kezdjük? És mi üt ki a legjobban?
- Hát.. ebben a bárban a koktélok a legdurvábbak. Nagyon be lehet tőlük baszni! Mármint.. be lehet tőlük rúgni.
- Értem.- kértünk koktélokat, majd egyre jobban öntudat kívüli állapotba kerültünk.- Nem akarsz lefeküdni velem?
- Menjünk hozzám!- nyögtem ki nagy nehezen, majd beültünk egy taxiba. Alig, de el tudtam mondani a házszámot, majd indultunk. Mikor odaértünk nehezen, de fizettünk, majd betántorogtunk a házba. Aztán a szobámba mentünk természetesen csókolózva, majd történt ami történt.

*Harry szemszöge*
Iszonyatos fejfájással keltem, és azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán bevillant néhány kép a tegnap estéről. Tegnap este jól berúgtam, elmentem egy csajhoz, akivel berúgtam és lefeküdtünk. Eddig oké. De a csajnak mégcsak a nevét sem tudom. Ez már kezd gázzá válni.

*Louis szemszöge*
Kora reggel keltem fel, majd reggeliztem és leültem a TV elé. Néhány óra múlva egy srác vánszorgott ki a húgom szobájából.. sejthettem volna, hogy tegnap este nem egyedül jött haza. A srácnak barna, göndör haja volt, és zöldeskék szeme. Felsőteste szépen kidolgozott volt. Nem mondom, igencsak vonzó.
- Őőő.. te ki vagy?- kérdezett meg egy kis hezitálás után.
- Neked is szia. Louis vagyok.
- Őőő.. jah szia, bocsi.. Harry.
- Mit keresel itt? Jah bocs, a húgom keze van a dologban.. nemde?
- Őőő.. hát ha az a csaj a szobában a te húgod, akkor igen.
- Igen. Valery az én húgom.
- Valery? Jah biztos. Nem mondta a nevét..
- Hm? És ő se tudja a tiéd? Hát baszki egyre jobb lesz..
- Nem. Nem tudja. És a legjobb az lenne, ha most eltűnnék.
- Ugyan miért?
- Mert Valery, vagy ki, túl sokat tud.
- Ezt, hogy érted?
- Elmondtam neki valami olyat, amit nem kéne tudnia, nah akkor megyek..
- És cuccaid?- érdeklődtem.
- Nem akarok visszamenni a szobába, mert félek, hogy felébred a lány. Vagyis Valery, úgyhogy inkább.. nemtudom.. szóval.. mi lenne ha megmondanám, hogy hol lakom és te meg majd utánam hoznád a ruháim..
- Ez most, hogy jutott eszedbe?
- Csak egy spontán ötlet volt, nah. Nem gondoltam végig.- válaszolt.
- Jó, jó. Tudod mit? Elviszem a ruhád, csak mondd meg, hol laksz, és mikor tudok menni..
- Köszönöm.
Harry elmondta, hol lakik, és, hogy ma este mehetek. Majd elköszönt és félmeztelenül (?o.o) távozott.

*Valery szemszöge*
Mikor felébredtem, a srác nem volt mellettem. Gyorsan felkeltem, de szédülni kezdtem, majd elestem.
- Valery?! Jól vagy?- kérdezte Louis a szobán kívülről.
- Asszem.
- Mi az, hogy asszem?- jött a szobába.- Mit keresel a földön?
- Szédültem és elestem.
- Ez komoly?- röhögött ki.
- Ha ha ha.. inkább segíts.. és hol van a göndör srác?
- Elment.- segített fel.
- Elment?
- El.
- Hát oké.. de itt a cucca.
- Jah. Hát majd kibasszuk.
- Ok. Nah én megyek zuhanyozni.
- Vigyázz! Meg ne fulladj!- mosolygott.
- He, he.. kurva vicces vagy.- válaszoltam, majd a fürdőszobába mentem.

*Louis szemszöge*
Nem azért.. de várom már az estét. Ki tudja mi lesz?!..

Bevezető

A nevem Louis Troy Austin, és démon vagyok. Van egy húgom Valery. A bajkeverő 'család'. Csak ketten vagyunk, és senki más. Nincs több családtagunk, csak mi vagyunk egymásnak. Mindenbe "bele trollkodunk" mert mi ettől érezzük jól magunkat. Nem is szeretnek minket túlzottan. Nincs barátnőm, se túl sok barátom. Meleg vagyok, amit a húgomon kívül senki nem tud rólam. Néha nagyon, bunkó velem Valery de ezt senkinek sem árulja el. De ő akkor is egy alattomos dög, ahogy én is. Hát, a démonok már csak ilyenek.
by: Louis

A nevem Harold Edward Styles, és vámpír vagyok. Az apám a király anyám a királynő. Mivel 18 vagyok, kötelességem megházasodni. De én még nem akarom elkötelezni magam. Várni akarok a "nagy ő"-re. Utálom, hogy a szüleim parancsolnak. Miért kéne már 18 éves koromban megházasodni? Én még nem akarok feleséget.. ez az egész nem nekem való.
by: Harold